Az igazi érték

Mt 13:44-46

Isten országáról, királyságáról hallottunk az elmúlt vasárnap is, annak növekedéséről;

-ha valaki úgymond megnyeri Isten országát, a mustár mag el lesz vetve benne, ha nem növekedik benne, ha nem lesz ez mindennél nagyobb életében: meg kell, vagy meg lehet kérdőjelezni: milyen mag lett elvetve benne!

Az Úr Jézus példázatokban tanította a népet, a sokaságot, majd tovább folytatta a tanítványok tanítását, – ez a két példázat amelyről most van szó, ebből a második tanításból való, és Isten országáról szól, annak értékéről.

Ha megfigyeltük itt úgy mutatja be az Úr Jézus mint valami, amit az ember megszerezhet,  megvásárolhat, valami amivel az ember rendelkezhet, a tulajdonában lehet. Ezek szerint ebben a két példázatban gondolhatunk pontosabban a polgárjogra ebbe az országba, amit meg lehet szerezni, vagy más szóval gondolhatunk az üdvösségre, …

Tehát itt bemutatja az Úr Jézus az Ő országának az értékét és még más jellemzőit is.

1. Az első amit megemlítek az hogy el van rejtve, – nem mindenki látja meg, – aki megtalálta az ott dolgozott … a jövője érdekében munkálkodott, azért hogy valaki megtalálja Isten országát, kell hogy munkálkodjon, tegyen valamit a jövője érdekében. Aki keres az talál… mondta az Úr Jézus, (délelőtt hallottuk: áldozat árán lehet meggyőződni, utána járni)

– azok akik nem gondolnak a jövőre, nem gondolnak a halál utáni életre, az örökkévalóságra, nem látják, azok nem találják meg a kincset … mondhatjuk azt is hogy nem érdekli őket,

Itt jön egy aktuális üzenet a mi részünkre, akik már megtaláltuk: mit teszünk mi annak érdekében hogy akik nem tudnak a kincs létezéséről, nem tudnak az örök életről, az üdvösségről, nem látják azt, tudomást vegyenek róla?

Ez a mi feladatunk! – meg gondolkoznak látva a mi életünket? – megkívánják azt ami nekünk van? Vagy, van nekünk valami több mint nekik? Nem rejtettük el azt amit kaptunk?

Napjainkban vannak olyan szolgáltatások amelyek felhívják a figyelmet valamire ami van, ami megszerezhető, ami szükséges az embernek, ez a mi feladatunk a szellemi dolgokkal, az örökkévaló dolgokkal kapcsolatosan.

2. Egy másik igazság, valóság, Isten országával, az üdvösséggel kapcsolatosan: annak az értéke,

Figyeljük meg: amikor az ember megtalálja elmegy és mindenét eladja érte. Az ember üdvössége, örök élete mindennél többet ér, ezt leginkább akkor értjük meg mikor megtaláljuk, (délelőtt hallottuk: felét sem mondták el nekem… nem kevesebbet mint mindent oda kell adni érte,

Oda adtál te mindent érte? Lemondtál mindenről érte? – a tanítványok ott hagytak mindent …

– Pál ap. kárnak és szemétnek ítél mindent,

– Mária a jobb részt választotta,

– Mózes, róla azt olvassuk: Zsid 11:26 Egyiptom kincseinél nagyobb gazdagságnak tartván Krisztus gyalázatát, mert a megjutalmazásra tekintett.

Van negatív példa is: a gazdag ifjú példázata, mindent oda kellett volna adjon, ha nem akkor nincs a kincs, nem kapta meg.

Tehát Isten országának értéke mindent felülhalad, mindennél több;

A kincseknek, a drága gyöngyöknek szokott lenni utánzata is, annak is megkérik az árát, de az kevesebb mint a valódi ára,  sőt lehet alkudni is,

– így az igazgyöngynek az üdvösségnek is kínálják a másolatát, pl. a vallásosság, jó tettek, szabályok betartása által nyert tekintély, ezeknek is ára van, de mind hamisítványok, nem biztosítják az üdvösséget annak aki ezt veszi meg,

Ha találtál valamit, de nem kellett mindent odaadj érte, jól vizsgáld meg, lehet nem az igazi drága gyöngy az.

3. Vannak szabályok az igazi kincs megszerzésének: – nem ragadhatta meg az aki megtalálta, … hanem meg kellett vegye a mezőt,

Így van ez lelki értelemben is, az üdvösséggel kapcsolatosan: vannak szabályok, nem csinálhat mindenki magának szabályt, ahogy neki teszik. Sajnos vannak sokan akik ezt teszik.

– Isten felkínálja az üdvösséget, az örök életet, az Úr Jézus áldozata érdemében, az árát Ő fizette meg, de aki megtalálja, meg akarja szerezni, megvenni, mindenét oda kell adnia érte.

Ez egy szabály Pál ap. is azt mondta: Fil 3:7-8 De amelyek nekem [egykor] nyereségek valának, azokat a Krisztusért kárnak ítéltem. Sőt annak felette [most] is kárnak ítélek mindent az én Uram, Jézus Krisztus ismeretének gazdagsága miatt: akiért mindent kárba veszni hagytam és szemétnek ítélek, hogy a Krisztust megnyerjem,

4. Gyorsan kellett cselekedni, mert a drága gyöngyöt más is megvehette míg az első megtaláló gondolkodik, bizonytalankodik; ma ha az Ő szavát halljátok meg ne keményítsétek a ti szívetek …, nincs biztosítva az idő, gyorsan kell cselekedni.

A kincset valaki el kellett ássa, a drágagyöngyöt valami meg kellett termelje, és sokba került neki,

– a mi kincsünk, üdvösségünk is sokba került Valakinek, …

Értékeljük mi? Mit teszünk mi? Mit teszel te ezért a kincsért?

Ha nagyra értékeled, meglátszik abból miről mondasz le Krisztusért? Mit vállalsz érte? Néha túl sok egy kis dolgot megtenni Krisztusért, a gyülekezetért, a lelkek megmentéséért.

Gondolkozz: rendben van ez így? Vagy: Miről beszél ez?

Hallunk hithősökről, napjainkból, vagy a múltból, ezek az emberek nagyra értékelték azt amit találtak, így kellene mi is tegyünk. Isten országa csak így fog növekedni életedben, csak így leszel részese annak, ha igazi értékén értékeled azt, ha mindent odaadsz érte, semmi sem drága neked, úgy ahogy Pál apostol mondta: még az én életem sem drága nekem…

Segítsen az Úr erre, hogy így értékeljük …, és eszközök legyünk annak érdekében hogy mások is megtalálják azt.